Van-e létjogosultsága a 21. században a festményeknek? Milyen lenne az életünk fotó nélkül? Léteznek még ma is festőművészek? Ebben a bejegyzésben egy picit körbejárom a témát a saját nézőpontomból és szubjektív véleményt olvashattok a témáról.
Legelőbb szeretném megmutatni azt a fotót, amire ránézve a téma motoszkálni kezdett a fejemben.
Hatvani István (@60iphotography) készített egy képet az egyik sminkemről, amit csodálatosan utómunkázott is. A fotóra ránézve eszembe jutott Leonardo Mona Lisa-ja és hogy a mostani digitális világban van-e még létjogosultsága egy szép festménynek?
KEZDEM ÁDÁMNÁL ÉS ÉVÁNÁL…
Na jó, azt azért nem… kezdjük még messzebbről.
Már az ősemberekben is ott motoszkált a késztetés, hogy valahogy kommunikáljanak. A történelmi emlékek szerint írás és összetett beszéd nem alakult még ki ebben az időszakban, ezért jobb híján mutogatással, képekkel kommunikáltak. Elég csak az emberiség történelmének legrégebbi bizonyítékaira gondolni, a barlangrajzokra. Abba most nem megyek bele, hogy ezek kikkel, kiknek és mit kommunikáltak, de egyértelműen valamiféle kommunikációra utal.
A kommunikációra való igénnyel együtt megjelent a késztetés is, hogy megörökítsék a környezetüket. Amilyen kifejező nyelv a magyar, már ebben a szóban is benne van, hogy a pillanat múlandóságát egy „örökké” fennmaradó formában, örökségül hagyják az utókor számára. Ezek voltak először a barlangrajzok, később freskók és festmények. Néhány ezer évre volt csupán szükség, hogy a az egyszerű barlangrajzok szépművészeti festménnyé, majd az ipari és technológiai fejlődésnek köszönhetően fényképpé alakuljanak. A néhány ezer év alatt lepergett jó néhány művészeti stílus és forma is persze.
Az mára nem kérdés, hogy a fotózás mennyire széles körben elterjedt. Szinte elképzelni sem lehet nélküle a mindennapjainkat. Szükség van fotóra az igazolványokhoz, használjuk a közösségi médiában, látjuk a reklámokban és az élet minden más területén. A technológia fejlődésével mára bárki számára elérhető, gyors és hatékony rögzítési mód. Sőt, a XX. századtól a modern művészeti alkotások közé is sorolnak jó néhány fényképészt (vagy más néven fotóművészt) és képeiket.
Azt gondolom, hogy a hagyományos alkotási formák között a mai napig megvan a létjogosultsága a festészetnek. Kitűnő kikapcsolódási forma is, jó példa erre az a számos „Fesd magad” kézikönyv, tanfolyam, kurzus, workshop, ami elérhető szinte bárki számára. Valahogy megvan a maga romantikája, amikor ecsetet ragadsz a kezedbe, miközben érzed a festék illatát és hívogat az üres vászon.
Konklúzió
Egyúttal az is igaz, hogy a fotográfia elterjedésével számos dolgot megkönnyít a mindennapi életben. Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne az életünk a fotók nélkül, ha még mindig festményeken hordanánk magunkkal a szeretteink képeit. A fotók előtt a királyi udvarokban festményeken mutatták meg egymásnak a fiatalokat. Csak egy egyszerű példa: milyen lenne ma a Tinder fotó helyett egy festménnyel?
Végső soron, művészként mindenki meg tudja találni a számára leginkább megfelelő kifejezési módot és erre egy nagyon jó alternatíva a fotókészítés, ugyanakkor nem lehet még a mai napig sem kizárni a festészetet.
